Christmas with AVAN & La Vibria

A két szervezet akiknél önkénteskedem nem csak, hogy különböző tevékenységi területen, teljesen más körülmények között dolgoznak, másképp is ünneplik az év végét. Szerencsém volt mindkettőn részt venni, íme a részletek.

Az AVAN karácsonyi ünnepsége Sabadell városban volt, egy kulturális központ termét bérelték ki a buli idejére. Terrassaból kocsival szállítottuk át a betegetek, aztán elfoglaltuk a helyet és együtt szépen feldíszítettük. Aztán miután a hangfalakat is beüzemelték, jöhetett a tánci, vagy legalábbis valami ahhoz hasonló mutatvány :) ez aztán meg is adta a hangulatot a délután fennmaradó részére, vonatoztunk, énekeltünk és megtört a jég:) olyanok is táncra perdültek, akik elmondásuk szerint évek óta nem próbálkoztak vele. Ezt követően alkalmunk nyílt a helyi karácsonyi "szaloncukor", vagyis a turron összes ízvilágának kipróbálására. Eközben az egyik beteg gitár előadása szólt és énekkel kísérték azok, akik éppen nem tömték magukba ezt a szuper édességet. Aztán jöttek a télapónak öltözött dolgozók és ajándékokkal lepték meg a csodálkozó tömeget. Az ajándékokat előzetesen maguk a beteget hozták, karácsonykor ugyanis Spanyolországban nagy divat az általam utoljára az általános iskolában játszott láthatatlan barát (amigo invisible), amikor is mindenki bedob valamit a közösbe, majd a véletlennek köszönhetően találják meg gazdájukat az ajándékok. A buli egy meghívott opera énekes lány előadásával zárult.




Koordináló szervezetem egy ifjúsági egyesület, mely sokkal informálisabb, a karácsonyi bulit csupán magának a szervezet tagjainak és önkénteseinek szervezik. Idén egy kínai étteremben ünnepeltünk, ahova hagyomány szerint valamilyen jelmezben kellett érkezni és természetesen készülni kellett egy kisebb, kötelezően kézzel készített ajándékkal is. Itt viszont tudtuk, hogy kinek készítjük, csak az volt rejtély, hogy mi kitől fogjuk kapni. Egy-két bizarr jelmez, büfévacsi, borok, sok-sok nevetés :))) BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

Bon Nadal i Feliç any Nou!

A reptéri tranzit tökéletes helyszíne a blogírásnak. Reggel van, különösen nyugodt minden és a budapesti járat, a gyülekező tömeget elnézve várhatóan teljesen tele lesz az ünnepeket otthon töltő, de legalábbis valahova, valaki(k)hez tartó utasokkal. A gép késik, én pedig kihasználom ezt az időt...

Az elmúlt napok természetesen Terrassaban is a karácsony jegyében teltek. A betegekkel egész decemberben üdvözlőlapokat és szebbnél-szebb díszeket gyártottunk. A foglalkozásokon nagyon jó kedvűek voltak, a háttérben általában karácsonyi dalok szóltak - igyekeztem egy-két refrént elsajátítani :) és persze végig ment a sztorizgatás a helyi szokásokról. Aki szereti az ünnepeket, annak itt nem lehet oka panaszra, jut neki bőven :)

Íme egy kisebb összefoglaló a helyi szokásokról, fontosabb napokról:

- El Pessebre: Jézus születését, a pásztorok és a három királyok látogatását ábrázoló betlehemet állítanak fel sokfelé (köztereken, éttermekben stb...). Állítólag még a hegyekben is lehet kisebbekkel találkozni, a kirándulók gyakran visznek oda is :)

- A katalán ünnepi hagyomány két kultikus toteme a Caganer, vagyis a "kakáló ember"; valamint a Caga tió, mely szó szerinti fordításban "kakáló fatuskót" jelent. Ez előbbi a katalán kultúra elengedhetetlen kelléke, általában a betlehemi jászol mellé teszik, mely nem egy mai 'perverz' dolog, a hagyomány a 17. század óta létezik. Eredeti jelentése körül zavar van, több magyarázat is létezik. A legtöbbet emlegetett válasz, hogy a caganer megtermékenyíti a földet és ezáltal gazdag termést hoz az újévben. Mások szerint az emberiség egyenlőségét szimbolizálja, hiszen ezt a tevékenységet fajra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül meglehetősen hasonló módon végezzük. Manapság már senki sem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, honnan is ered ez a hagyomány. Az eredeti figura mellett árulnak focistákat, politikusat, zenészeket, sőt még a királyi családot megtestesítő caganereket, sőt állítólag a tavalyi USA elnökválasztás után rögtön feltűntek az Obamafejű kakiló figurák is. Nekem tetszenek :)))



- Még mindig e témát feszegetve, nem mehetek el szó nélkül a tiszta szívből mosolygó, 4 apró pálcikalábon egyensúlyozó kakiló fatuskó mellett sem, melyet elvileg december 8-tól tesznek ki a hagyományőrző otthonokban. Naponta etetik és szép vörös takaróval melegítik, hogy szegény meg ne fázzon a nagy spanyol télben. Végül, miután jól "felhizlalták" karácsony napján valamiféle bottal ütögetik a szerencsétlent és egy dallal kakilásra biztatják: caga tió / caga torró, / avellanes i mató, / si no cagues bé / et daré un cop de basto. / caga tió! (vagyis "kakálj tuskó, kakálj tortát, mogyorót és édestúrót! ha nem kakálsz jól, bottal verlek. kakálj tuskó!")
Ennek eredményeképp a tuskó édességeket, ajándékokat és turront (katalánul torró) termel :) Ez utóbbi nekem nagyon ízlik, bár irtó édes, de azért eszem, hiszen ez olyan mint a szaloncukor, most van az ideje :)



- December 28: Day of the Innocents - a helyi "bolondok napja" :)

- December 31: Nochevieja, vagyik az Óéj, mely hasonlóan nagy bulikkal telik, mint nálunk. Az éjfél előtti pillanatok azonban szerintem sokkal izgalmasabbak! 12 másodperccel az újév kezdete előtt a harangok ütésével egy időben egész Spanyolországban szőlőszemeket kapkodnak a szájba, egészen pontosan 12-t, ami annyira nem is lehet egyszerű feladat. Idén mindenképp kipróbálom :)

- Január 6: A katalánok többségének nem a Szenteste a nagy ajándékozás ideje. Náluk sokkal fontosabb a Los Reyes, vagyis a Három Királyok megérkezésének napja, mely különösen a gyerekeket örvendezteti meg. Az ajándékozás szertartása igen sok hasonlóságot mutat a hozzánk érkező Mikuláséhoz, csak mindez egy hónappal elcsúszva. A gyerekek lefekvés előtt kiteszik az ablakba vagy az erkélyre a csizmákat, mellé ételt is kikészítenek, hogy a megfáradt Királyok fogyaszthassanak belőle, mire aztán reggelre megtelnek a cipők.

Cute X-mas presents from patients :)

Pesca sin peces

Lets update!

Na akkor frissítsünk. Az elmúlt napokban vagy inkább már hetekben nem voltam igazán írogatós kedvemben, de semmiképp sem szeretném útinaplómat a rablós sztorinál befejezni, hiszen természetesen történnek jó dolgok is. Akkor is ha sokszor az ember hangulata (egyéb tényezők miatt) elnyomja az örömet vagy nem engedi láttatni a pozitív történéseket.

Akárhol is éli meg a fiatal a külföldi önkéntességet, szerintem abban mind egyetértünk, hogy előbb vagy utóbb az első jó-rossz benyomások után eljön az az időszak, amikor megállsz és el kezdesz azon gondolkodni: mi a fenét csinálok én itt, van-e értelme a munkámnak, tényleg fejlődök-e általa vagy csak az időmet töltöm el valahogy, tényleg érdekli a többieket (munkatársak, itt szerzett barátok) hogy ki is vagyok valójában vagy csak egy vagyok a sok itt megfordult idegen közül. Sokszor érzem magam igazán egyedül, még akkor is, ha van társaságom. Na és persze bárhogy próbálom nem tudom kiűzni a "mi lesz utána" kérést sem a fejemből, még akkor sem, ha tudom ezt a kérdést egyelőre lehetetlen és felesleges is megválaszolni. A folytatást maga az élet hozza... persze nem árt ha nyitott szemmel és kellő kíváncsisággal jár benne az ember.

Múlt héten elkezdtem a spanyol nyelvtanfolyamot Barcelonában. A korán keléshez újra hozzá kell(ett) szoknom; az órák 9 órakor kezdődnek. Jó, hogy történik valami és hogy ritmust ad a napnak, már-már bosszantott, hogy korábban képtelen voltam komolyabb motiváló erő hiányában 9 előtt felkelni. A tanfolyam után visszatérek Terrassába, gyorsan főzök valamit, majd rohanok a kórházba. Este tanulás, futás és vacsora. Így telnek napjaim. A nyelviskola egyébként nagyon szuper, gyorsan haladunk, a tanárok sokat beszéltetnek minket az órán és a csoporttársaim is nagyon jó fejek! Ha a városban laknék biztosan gyakran összefutnék velük, tényleg a világ majd összes pontját képviseljük: két kanadai, egy ausztrál, egy holland és egy dán lány :))) na és én, a kelet-európai :) A tanfolyam egyetlen hibája, hogy nekem kell fizetni és hogy az összes utazásra szánt pénzem el is ment ezzel; sajnos a szervezettől továbbra sem számíthatok anyagi hozzájárulásra: kiderült, hogy korábbi önkénteseik egy helyi, államilag finanszírozott suliban tanultak, ahol az egész éves tandíj 30 euro és én sajnos erről a lehetőségről ebben az évben lemaradtam. Elvileg januárban újra megpróbáljuk.

Mindeközben Barcelona és Terrassa is ünnepi díszbe borult, felkapcsolták a karácsonyi fényeket és az utcák esténként tömve vannak vásárló-nézelődő emberekkel. Terrassa főterét elborította a sok karácsonyfának szánt fenyő és felállítottak egy kirakodóvásárt is. Tegnap pedig itt járt a Mikulás és Sashánál hagyott nekem egy jókora csomagot telis-tele gyümölcsökkel és csokival :) Holnap nemzeti ünnep Katalóniában, melyet horgászással töltünk lakótársammal egy tónál a Pireneusokban és ha szerencsénk van a kifogott hal lesz a vacsoránk :)

Time

"In essence: your time is your life; how you spend your time reflects what matters to you in life, your real values. Irrespective of how crazy our environment might be, our personal attitudes towards time influence the peace of our minds, thus our happiness. We can all learn to be interconnected islands of calm in the face of the chiming clock. Time is a falling leaf of the autumn; time is a glass of wine on a birthday; time is a friend over a cup of tea, time is a musical note; time leafing through a dog-eared family photo album; time is a kiss, a hug, a smile; time is budding spring flowers; time is a wrinkle on the face; time is laugh.
Time is not a clock.
Time is your heart beating."
Lewis Akenji