Talking about Hungary I.

Hétfőn reggel a helyi napilap székházában jártam (hatalmas épület a belvárosban), hogy interjút adjak egy újságírónak. Végig spanyolul kommunikáltunk és őszintén - Carles mellett, aki La Vibria egyik legaktívabb tagja és elkísért ide - még magamat is megleptem, hogy milyen jól el tudtam vele beszélgetni 3 hónap ittlét után. A projektem is érdekelte, meg persze, hogy miért Terrassa, miért Spanyolország; de legfőképp Magyarország tette kíváncsivá és bombázott a kérdésekkel. Meséltem hát neki, ahogy a szókincsem engedte. Készült a fickó, mert már az elején bedobta a magyar-katalán történelmi kapcsolatok egyik klasszikusát, I. Jakab és Árpád-házi Jolánta házasságát, mellyel be kívánta vezetni, hogy milyen szálak is főzik össze hazánkat Katalóniával. Erről egyszer mindenképp írok egy bejegyzést. Sokat kérdezett a határon túli magyarokról, a magyar-szlovák kapcsolatokról és bizony össze kellett szednem minden történelemtudásom - ami nem éppen nagy - hogy legjobb tudásomnak megfelelően válaszoljak. Remélem nem mondtam semmi butaságot :) A cikk pár nap múlva jelenik meg.

Ugyancsak a héten kaptam egy telefonhívást egy katalán fiútól, hogy hallotta, hogy van itt egy magyar Terrassaban. Tavasszal szeretnék meglátogatni a kanadai barátnőjével Magyarországot és szeretett volna információkat kapni tőlem: mit érdemes megnézni, hol szolgálnak fel jó magyar ételeket, hova menjenek bulizni stb. Ma összeültünk és csak úgy folyt belőlem a szó. Egy idő után kedvesen rám is szólt, hogy neki ez már túl tömény és akkor vegyük át még egyszer a legfontosabb helyeket, majd egy gyorstalpaló magyar órával zártuk a találkozót, de a "Viszontlátásra" és az "Egészségedre" szavaknál fel is adta a kiképzést. Március 10-16-ig otthon leszek és lehet, hogy ők is arra a járatra vesznek jegyet, mint amivel én megyek :)

Mióta itt vagyok nagyon szeretek Magyarországról beszélni az érdeklődőknek és innen szinte csak a jó dolgok jutnak eszembe (na jó, az előző bejegyzésemet ennek élesen ellentmond :) Felajánlottam a munkahelyemen is, hogy jövő hónapban tartok egy magyar estet a betegek és a dolgozók részére, prezentációval és valami magyar kajával és már ki is tűztük az időpontot - hű mire is vállalkoztam... ;)

Íme a végeredmény:

Care

Múlt vasárnap rendezték meg a félmaratont Terrassaban, amire annyira készültem, de úgy tűnik, hogy számomra a huszonegy kilométerrel való szembenézés még várat magára. Lehet, hogy túl nagy lendülettel indultam neki az évnek és kellett valami, ami visszarántson vagy csak a szokásos figyelmetlenségem következménye, hogy múlt hét pénteken sikeresen leöntöttem a combom egy lábos forró vízzel, amit a reggeli kávémnak szántam volna. Az események furcsa egybefüggése, hogy Dániában töltött fél év alatt is csináltam már ilyet, csak akkor a csuklóm kapta. Ott ránéztek és azt mondták, tartsam pár óráig hideg vízben. Se fájdalomcsillapítás, se egyéb ellátás. Később a seb tisztítására a szappanos vizet javasolták. A péntek reggelt így a sürgősségin indítottam és ha már így alakult, hadd jellemezzem pár mondatban a spanyol járóbeteg-ellátást saját példámon keresztül. Nem tudom, hogy működik a többi a nyugat-európai országban, de a spanyolok (legalábbis a katalánok) így külső szemmel nézve nem igen kívánhatnának jobbat.

Kezdjük az alapokkal: amikor belép az ember, általában egy hatalmas információs pulttal találja szembe magát, amit szinte csak az különböztet meg egy több csillagos szálloda recepciójától, hogy a szobakulcsok helyett színes képek lógnak. Ennek hazai kontrasztja a csöppnyi bódéjából előbújó morcos nyugdíjas korú portás (asszony), aki többnyire azért kedvesen útbaigazít minket otthon is. A spanyol kórházakban és rendelőintézetekben az információs pultnál regisztrálnak minket és mondják meg, hogy melyik részlegre, folyosóra, ajtóhoz menjünk. Az egészségügyi intézmények először is megfelelnek az alapvető elvárásoknak (tisztaság, higiénia!- Magyarországon örülhetünk ha a mellékhelységben találkozunk vécépapírral). A falak színesek képekkel, rajzokkal díszesítve. Itt még lent a mínusz harmadikon is sikerül elrejteni az épület fűtő és kitudja még milyen csöveit és nincs az embernek olyan érzése, mintha egy űrhajóban járna.

A hölgy, aki felvette az adataimat, közölte velem, hogy ne várjam ki a balesetin a sort, menjek be egy hátsó ajtón és ott azonnal el fognak látni. Így is történt, az első nővér aki szembejött megkérdezte, hogy mi történt, bevezetett egy külön szobába, lefeküdtem és az orvos már ott is volt két percen belül. Fiatal, szimpatikus fiatalember, aki a vezetéknevemből tippelve rákérdez, hogy magyar vagyok-e, mert ő ismer egy Máté Borbély nevű kosárlabdást Magyarországról, Pécsről (ezt nagyon viccesen mondta), aki a Barcelonaban játszik és nagy kedvence. Azóta már én is ismerem és legközelebb felkészültebb leszek:) Na de folytatásképp kapásból kaptam is két szurit, egy tetanusz-félét a karomba és egyet a fájdalomra a fenekembe (még választhattam is hova szeretném :) Aztán ellátták a sebet, rápakoltak egy csomó krémet és lekötözték. Az elkövetkező két-három hétben két naponta járok kötéscserére.

Az, hogy itt kedvesek az orvosok és hogy kétségem sem támad nem megbízni a lehető legjobb ellátásban, nem egyszeri látogatásom eredménye. Az itteni munkámból adódóan nap mint nap találkozom orvosokkal. Ugyanígy találkozom a másik oldallal is és ha a betegeket nézem, szintén hatalmas különbség vannak. Csak arról tudok beszámolni, amit eddig láttam, így tegnap például a váróteremben végig nevetgéltünk az betegekkel amíg sorra kerültem. Nagyon feltűnő, hogy az emberek életszínvonala mennyivel jobb itt, igényesek az öltözékökre, nem feszültek, idegesek vagy ha azok is, azt jól leplezik. A sor halad, aki nem siet, előre engedi azt, akinek dolga van. Ha időpontra mész, akkor azzal számolhatsz, hogy minimum akkor vagy még korábban be is jutsz! Egyértelmű, hogy az ellátásra szorulók hangulatuk hatással van az orvosokéra és ugyanígy fordítva. Az egészségügyi ellátás ingyenes (természetesen nem ismerik a hálapénz fogalmát), az orvosokat rendesen megfizetik. De valóban mindent csak pénz kérdése lenne???

Malaga¿?¿?

Előreláthatólag február 8-12-ig egy Malaga melletti kisvárosba megyek, hogy kb. 130 Spanyolországban tartózkodó európai önkéntessel, 20 helyi tutorral és ugyanennyi szervezővel részt vegyek az EVS program félidős tréningjén... yupiiii! :)

Madrid

A Los Reyes-t követő időszakot őrült vásárlási láz jellemzi Spanyolországban és miután lemennek az ünnepek kezdetét veszi a "Las rebajas". Minden év január 7-n átcímkézik az árakat és akár 70% kedvezménnyel beszerezhetjük a korábban áhított ruhadarabot vagy műszaki cikket. Engem is elkapott egy picit a dolog és elképzelhető, hogy én is agy-mosott lettem a sok plakát, hirdetés és bevásárló szatyrokkal szaladgáló nő láttán ...vagy simán csak nem bírtan elviselni a hatodikai könnyen jött pénz nyomását? :) Akárhogy is, van egy új kabátom és felsőm.



Madridba pénteken hajnali 6-kor indult Gironaból a gép, hiába, ha olcsón utazik az ember, nem válogathat! Ez azt jelentette, hogy éjjel kettőkor el kellett hagynom a lakást, hogy éjszakai buszra szálljak és eljussak Barcelonába, ahol aztán egy fél órás séta után - szakadó esőben :( odaértem arra a buszállomásra, ahonnan reptéri transzfer közlekedik Girona repterére. A busz tömve volt, ahogy a járat is, úgy tűnik sokan rátaláltak a két eurós jegyre :D Aznap este jobbnak láttam inkább nem is lefeküdni, így aztán egy kiadós hamburgerezés után összepakoltam a cuccomat és el kezdtem olvasni az útikönyvet, melyet aztán az oda úton folytattam.

Lássuk csak mi is írnak Madridról... "a város alig volt több egy koszos kis útszéli pihenőnél, amikor II. Fülöp 1561-ben a Spanyol Királyság székhelyévé nyilvánította (...) Spanyolországban minden út Madridba vezet, egészen pontosan a Puerta del Solhoz, a 0 km-hez, a város testi és lelki középpontjához." hmmm... veszélyek és kellemetlenségek? "Figyeljünk az olyan tipikus húzásokra, mint amilyen a madárürüléktrükk: a tolvaj valamit ránk dob, majd segít letisztítani, de közben segít megválni a pénztárcánktól is" - itt elnevetem magam, akárhogy is, a mai napig nem tudom elhinni, hogy tudtunk bevenni Andival :D és miért nem írták le ugyanezt a Barcelona résznél? Na nem, ezúttal ha egy hatalmas adag zöld trutyi landol az arcomba akkor sem állok meg senkinek!



Madrid sok más mellett arról is híres, hogy három és fél millió lakója közül nagyon kevés az "eredeti" madridi, a különböző régiókból dolgozni/tanulni ide érkező emberek igazi gyűjtőhelye! Éppen ezért híres vendégszeretetéről is, hiszen az itt lakók többsége egykor maga is máshonnan érkezett. A lakást, ahol megszálltam négyen laknak, egytől egyig különböző városokból, régiókból. Egy Magyarországon korábban önkénteskedő EVS-es ismerősöm albérlete volt ez, sajnos vele nem tudtam találkozni, mert pont otthon volt Santanderben, viszont megkaptam a lakás kulcsát erre a két napra. Ingyen szállás, nem panaszkodhatom, mégsem mehetek el az mellett, hogy nemcsak hogy nem volt fűtés lakásban (kint mínuszok és pár napja még havazás tombolt), de még meleg vizük sem volt, kénytelen voltam a lábosban vizet melegítős megoldáshoz folyamodni. Mondanom sem kell, hogy másra sem vágytam alvás híján, mint egy forró zuhanyra és meleg ágyra :) na de az élet nem habos torta! :D

Az alvást és a forró fürdőt mellőzve nyakamba vettem a várost és rögtön első napomon hat órát gyalogoltam megállás nélkül a városban. Hideg volt és nagyon szeles, de nincs mese, ha az ember látni akar dolgokat, menni kell! A fotózás nem esett jól, mert lefagyott a kezem, de ezen segített, hogy 2 óra után lemerült az elem, és amíg nem találtam egy kis kínai boltot nem is kellett elővennem. A fotómentes időszakot meg megőrzöm az emlékeimnek :) Hatalmas épületek, sugárutak, nyüzsgő kis utcák, parkok, sok zöld, múzeumok, rengeteg apró bár, étterem, sonkaboltok, sokféle ember, turista, helyi, sokszor nem tudni... a katalánok most biztosan vérig sértődnének, de nekem nagyon tetszett és nem hiányoltam semmit a hegyeken kívül. Teljesen más lehet ez azért jó időben, amikor le tudsz heverni a Retiro park füvére, vagy meg tudsz pihenni egy bár teraszán miközben a kávédat szürcsölöd a napsütésben. Jaj vissza kell térnem ide! Délután nagyon fáradtan értem haza, találkoztam egyik lakótárssal, aki közölte velem, hogy itt ma este fiesta (parti) lesz és hogy én is meg vagyok hívva. Mit mondjak, nem ugráltam körbe örömömben, elterveztem, hogy 8-ig kihúzom valahogy, aztán alvás reggelig. Így is lett, magamra dobtam az összes szobában talált ágyneműt és kabátot és vacogva próbáltam álmot csalni a szememre. Sikerült is pár óra erejéig, aztán elkezdődött az őrület, jöttek a vendégek nem tudom hányan és ment az üvöltözés, röhögés, piálás ezerrel. Én meg zsörtölődő nyugdíjasként vacogtam a szobában, alig várva a reggelt, hogy elhagyhassam lakhelyemet :D

Másnap reggel nem indult valami kellemesen. A fiuk a 8. emeleten laknak, na most amikor nagy boldogan elindultam, hogy újra felfedezzem a várost a 7-en megállt a lift és beszállt egy öregúr, aki az idegtől remegő arccal megkérdezte, hogy én is ott lakom-e felettük. Mire én igen, tegnap este, de csak turista vagyok... és folytattam volna, de mi sem kellett több a bácsi rázendített, hogy legközelebb kihívja a rendőrséget és hogy mégis hogy képzeljük, itt emberek laknak akiknek pihenniük kell, én meg csak álltam és gondoltam magamban, minek magyarázkodjak, úgysem hinne nekem, csak sajnáltam őt is-magamat is abban a pillanatban... hmmm, ezek a fiatalok! Na de ha Madrid, akkor "chocolate con churros" reggelire, tejes kávával, máris jobban folytatódik a nap! Aztán írok egy smst Ágiéknak, akikről az indulásom előtt pár órával derült ki, hogy ők is Madridban lesznek (az EVS indulás előtti képzésről ismerjük egymást). Így délutánra végre lett társaságom és nagyon jól éreztem magam velük! Hatalmasat ebédeltünk egy "Museo de Jamos" nevű sonkabolt éttermében, sokat sétáltunk és este beültünk egy sörözőbe, ahol megtapasztalhattam a leginkább Andalúziában szokásos egy kis sörhöz kihozunk ingyen egy nagy adag tapa rendszerét, hát igen! ez nem lenne rossz Barcelonaban sem! :)))



Utolsó este aztán szóba elegyedtem a többi lakótárssal is mikor hazaértem, meséltem nekik a reggeli liftes jelenetről (később ők is találkoztak vele szerencsére, úgyhogy nem csak én kaptam) :D Egész jól elbeszélgettünk. Másnap reggel sajnos el kellett hagynom a várost anélkül, hogy megtapasztalhattam volna amiről minden útikönyv és Madridot ismerő beszélt, a híres éjszakai életet! Bizonyos formában azért mégis belecsöppenhettem. Amikor vasárnap reggel 6kor elhagytam a házat alig hittem a szememnek, ez a külvárosi utca úgy tele volt a bulikból hazainduló fiatalokkal és annyian voltak az utcán, amennyien garantáltan egyik napszakban sem. A metrónál aztán meglepetés ért, a két napos jegyem sajnos nem 48 órára szólt, és akkor már igen csak késésben voltam, amikor jegyet kellett vennem a reptérre. Csak húsz eurós bankjegy volt nálam, amit a az automata nem fogad el, bolt még nem volt nyitva, így aztán jó pár részeg fiatal megállítása után jutottam apróhoz és 5 percen múlt, hogy nem késtem le a gépet... nem is lett volna annyira rossz...Madrid! Csak ajánlani tudom mindenkinek!!!

Los Reyes Magos

Január 2-n hajnalban visszatértem Katalóniába és ahogy az hamarosan kiderül, ezúttal sokkal szerencsésebben indult minden :) Ahogy sokan mások én is azt várom, hogy kétezer-tízben majd minden simán fog menni, a beteljesületlen vágyak beteljesülnek, a megválaszolatlan kérdésekre választ kapunk; reméljük, hogy aki az elmúlt évben munkát keresett végre talál is majd és talán az sem lenne rossz, ha a karácsonyi nagy szeretet áradat nem csak arra a pár napra korlátozódna hanem kitartana egész évben. Általában hasonló várakozásaink vannak minden év elején, aztán később nem gondolunk rájuk, csak haladunk az úton, mégis... olyan jó néha pozitívan látni a dolgokat!!!

A spanyoloknak a jószerencsét a "mágikus királyok" vagyis a napkeleti bölcsek -Menyhért, Gáspár, Boldizsár- megérkezése hozza, így január 6-a az egyik legjelentősebb nemzeti ünnepük. Szilvesztert követően is még sokan szabadságon vannak és mindenki vásárlási lázban ég... és ez így is marad az ünnepeket követően is, de erről majd később.

A hónap első hetén sajnos számomra véget ért a barcelonai spanyol nyelvtanfolyam, amit egyrészről sajnálok, mert nagyon sokat fejlődtem négy hét alatt, de jó lenne még többet tanulni hivatásos tanártól és nem pedig az "utcáról" felszedni a nyelvet; ugyanakkor nagyon intenzív volt a napi négy óra és most időt kell hagynom magamnak, hogy meg tudjam emészteni ezt a rengeteg anyagot és használni is tudjam a nyelvet. Egy nap tanítás kimaradt a héten a január 6-i ünnep miatt és azt gondoltam, jobb híján és esős idő révén a szobámban ülve fogom tölteni a napot. Mégsem nem így történt!

5-n este lakótársammal, Arival átmentünk a közeli Matadepera-ra, hogy megnéztük a királyok megérkezés. A kisváros egy hegy lábánál fekszik, a terrassaiak csak úgy emlegetik, mint mi a Rózsadombot, hogy ott laknak a gazdagok, meg a maffia. Hát ez részben igaz is, a hely gyönyörű, az utcák tiszták, igazi álomhely a családosok számára. Nos, itt laknak Ari szülei is (izlandi apa, katalán anya), akik nem tartoznak egyik előbb említett kategóriába sem, generációk óta itt élnek, amikor még nem számított luxusnak a természethez közel élni. Van egy szép kis lakásuk a belváros főterén, és pont ide volt várható a háromkirályok megérkezése is ezen az estén. Gyakran hívnak meg ebédre vagy vacsorára, valami miatt megkedveltek. Ezúttal nem is érkeztem üres kézzel és vittem nekik apukám kolbászából és elkészítettem anya egyik specialitását, a kókuszgolyókat :) Mindkettő sikert aratott.

Spanyolországban minden városban megtartják ezt a felvonulást. Este 7 óra körül szinte mindenki az utcán van vagy az ablakokból lógva nézi, amint a napkeleti bölcsek (mai modern formában audik és bmvk által vontatott hintókban) egymás után megérkeznek segítőikkel, hogy az este folyamán minden házba eljussanak, és ajándékokkal tömjék meg a cipőket, sálakat. A bámészkodó tömegre cukoreső hullik, sok száz kiló "caramelos"t dobálnak ilyenkor szét (később olvastam, hogy egyeseknek nagy csalódás volt, hogy idén a krízis miatt sokkal kevesebb caramelossal a zsebben jöttek a királyok, no comment.) A városok főterén aztán előadják a bibliai jelenetet és lassan hazasétálnak a családok, hiszen ezen az estén korán le kell feküdnie a gyerekeknek, hogy a bölcseknek legyen idejük szétosztani az ajándékokat.



Az ünnepség után mi egy heavy metal bárba mentünk, arra gondolva, hogy a C/Vall 22es számú második emeleti albérletbe úgysem valószínű, hogy eljutnak a királyok. Nagyon jól szórakoztunk :) Aztán másnap reggel korán megcsördült a telefonom, és nagy meglepetésemre munkatársam, Begona volt a vonalban, aki gondolva arra, hogy mit csinálhat egy nem idevalósi miközben mindenki családi körben ünnepel, elhívott magukhoz ebédre, pontosabban a barátja szüleinak a házába. Kis hezitálás után úgy döntöttem miért is ne, jó lenne közelről megtapasztalni, hogyan töltik ezt a fontos napot a helyiek. Begona nem Terrassában lakik, egy közeli város vasútállomásán beszéltül meg a találkozót. Először elvitt és megmutatta a lakását és a három iszonyú aranyos kiskutyáját. Aztán vele és a barátjával mentünk a szülőkhöz, akik egy gyönyörű családi házban laknak a hegyekben. Az ebéd náluk 3 óra körül kezdődik, én ekkor már majd éhen haltam, de itt ugye nem sietik el a dolgokat. A kaja fantasztikus volt, alkalmam volt olyan tengeri élőlényeket kipróbálni, amiről a mai napig nem tudom, hogy micsoda. Kagylókrokettek, polip, rákok, kalamári.. minden mi szem-szájnak ingere ott hevert az asztalon, nem is tudtam, hova kapkodjak örömömben :) imádom! Elbeszélgettük az időt, aztán estére megérkezett a család többi tagja és elkezdődött az ajándékozás. Ezt megelőzte viszont az est fő attrakciója, a roscón, ez a szuper édes hatalmas fánk, amit csak ezen a napon fogyasztanak és csak pár nappal korábban kezdik el árusítani a boltokban. A roscónban egy kis király van elrejtve, a sütit felszeletik és aki megtalálja a bábút, annak a fejére kerül a korona! Ennél a családnál a korona mellett bevezettek egy olyan tradíciót is, hogy minden jelenlevő bedob 10 eurót és akié a király mindent visz! Az enyémben volt!!! 70 euró ütötte a markomat, melyből 20-at felajánlottam a mellettem ülőnek, mert a király lába átlógott és mert sajnáltam, hogy neki ilyen kevesen múlt :) ez a pénz aztán mondanom sem kell milyen jól jött a madridi út előtt! :)))



Az ajándékozás során aztán csak hüledeztem, előkerült ott laptop, igazi spanyol gitár, ruhák tömkelege, ékszerek és úgy tűnik a napkeletiek tudtak valamit, mert nekem is hagytak egy gyönyörű sálat és gyűrűt... nem vagyok a nagy ajándékozás híve, de mégis jó volt ott lenni. Mindenki egyesével bontotta ki az ajándékokat, közben taps, ének, nagyon vicces volt! Azt hiszem nem kell ragoznom, hogy jól döntöttem, amikor velük tartottam, ennél jobban nem telhetett volna a nap!