Perros

Minden második héten pénteken, így a mai napon is, a délutánt az egyik rehabilitációs csoporttal a városhoz tartozó állatmenhelyen töltöttük, hogy pár kutyusnak néhány óra erejéig örömet szerezzünk azzal, hogy elvisszük őket sétálni. Mint ahogy szerintem a világban mindenhol, itt is problémát jelentenek a lakók által utcára dobott kutyusok. Terrassában a menhely a helyi önkormányzat teljes mértékű támogatását élvezi, és bár általában telt ház van itt is, és több kutyus érkezik, mint amit elvisznek, legalább rendszeresen kapnak ételt és az ott dolgozók látszólag szívüket lelküket beleteszik a munkába.

Talking about Hungary II.

Tegnap saját kezdeményezésemre előadást tartottam Magyarországról a szervezet egyik délutáni foglalkozásán. Amikor először felmerült bennem az ötlet, hogy szívesen mesélnék a betegeknek és az alkalmazottaknak, nem tudtam, hogy 3 órán keresztül kell lekötnöm a hallgatóság figyelmét. Aztán kijött az alapítvány e havi programja és a délutáni foglalkozásnál ott állt: "Presentació Hungría a cárrec de la voluntaria europea Ildi".

Megpróbáltam felidézni, hogy mikor beszéltem utoljára nagyközönség előtt és bizony a tavaly júniusi államvizsga óta nem volt rá alkalom, leszámítva a helyi általános iskolákban Európáról szóló workshopokat :-) Persze ezek súlya nem ér fel egy munkahelyi vagy főiskolai előadással, de arra mindenképpen jó, hogy ne jöjjek ki teljesen a gyakorlatból. Újra használnom kellett például a Power Point programot, de ami számomra a legfontosabb: nagyon jó alkalom volt arra, hogy bővítsem saját ismereteimet Magyarországról. Beszéltem az ország földrajzáról, történelméről, a magyar találmányokról. A bemutatót videókkal, zenével, képekkel próbáltam színesebbé tenni. Tanultunk jó pár magyar szót, vittem magyar pénzérméket, néztünk bátai üveges néptáncot, spanyolul egy videót a hazai termálfürdőkről, mutattam nekik magyar szürke marhát, puli kutyát, pusztai ötöst. Beszéltem a magyar gasztronómiáról, vittem egy csomó paprikát, meg Erős Pistát, épp hogy nem pálinkát nem kóstoltattam velük... :-) És végül, de nem utolsó sorban sütöttem egy hatalmas tortát előző este, ami arra az esetre tartogattam, ha nem "sült" volna el jól az előadás :) A végén többen odajöttek hozzám és személyesen köszönték meg, hogy ilyen sokat megtudhattak Magyarországról és a környező országokról. :)

És még egy fontos dolog: egyik munkatársammal, Xavival, akivel heti 3 napot együtt dolgozom eddig nem volt igazán jó a kapcsolatom. Sokszor éreztem azt, hogy teher vagyok a számára. Sokszor voltak közöttünk a csekély kommunikációból adódó problémák, révén, hogy az elején nem beszéltem spanyolul, ő pedig egy szót sem angolul. Ez a feszültség valahogy ezidáig megmaradt, és csak akkor beszélt hozzám, ha muszáj volt. Csütörtökön és pénteken is sokkal nyitottabb volt, kérdezett és valahogy felkeltettem az érdeklődését. Remélhetőleg ez kitart a projektem végéig :)

Andalusia #5: Granada!

Granada! Örök szerelem fog maradni! Az eső miatt duzzogva érkeztem, majd pontosan 24 óra múlva a várost körülölelő Sierra Nevada hófedte csúcsait megvillantó napsütésben, mosollyal az arcomon hagytam el, annak biztos tudatában, hogy ide hamarosan visszatérek.

A megbeszélt buszmegállóban esernyővel várt rám második CouchSurfing hostom, akit szintén Paconak hívnak, mint a Córdobában megismert fiút. Bulizós, pörgős srác; lokálpatrióta, aki ismeri Granada minden sarkát, aki mellett nem lehet unatkozni, rengeteg ismerőse van és mindenhez van hozzáfűznivalója. Jelenleg egyedül lakik egy háromszobás lakásban Granada belvárosában és szabadidejében fogadja a "szörfölőket". Szombat délután miután lepakoltam, együtt elindultunk ez első tapas felfedező túrára.

A tapasz a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége, melyet leginkább italokhoz (sör, bor) mellé fogyasztanak és gyakorlatilag bármiből készülhet: serrano sonkás szendvics, sajtok olívabogyókkal, patatas bravas (sültkrumpli fokhagymás majonézzel), tortilla de patatas (tojáslepény krumplival és hagymával), ensalada rusa (majonézes, tonhalas saláta), citromos csikrnyrárs, koktélrákok stb...pár példa, hogy mit ehetünk, ha a drága éttermek helyett Granadában a tapas bárokat választjuk: mindezt kb. 2 euro/ adagonként, mely az ital mellé jár. Rendelünk egy sört 2 euróért és kihoznak mellé egy adag ételt, ami ugyan nem éttermi adag, de nekem nagyon tetszik az ötlet: kisebb mennyiségben, igazán jó minőségű ételt enni!

Sajnos ez eső rendíthetetlenül esett, ennek ellenére az esernyő védelme alól ki-kikacsintgatva megpróbáltam elképzelni egy tavaszi napon és hajtott előre a város varázsa! Átázott cipőben késő délutánig gyalogoltam.

Este hullafáradtan értem vissza a lakásba, mire Paco megkérdezte, hogy van-e kedvem vele menni egy Valentin nap alkalmából megrendezett összejövetelre, ahova csupa "szingli" barátok hivatalosak: ezt az estét mindenki a párjával tölti, hát akinek nincs, az baráti körben! :) Így csöppentem bele egy rendkívül szimpatikus társaságba (lásd a lenti képen). A házigazda egy Granada melletti kisebb településen lakik egy hatalmas medencés családi házban és órák hosszát dolgozott az egyik lány segítségével, hogy isteni ételeket ehessünk. Volt minden, mi szem szájnak ingere! Aztán éjszaka visszamentünk a városba és reggel 5-ig buliztunk, ami rám igazán nem jellemző, de ezek az andalúziaiak tudnak élni ! :-) Megismertem egy nagyon szimpatikus lányt Cádizból, Estela-t aki szintén felajánlotta, hogy ha bármikor visszatérek Granadába, hozzá mindig mehetek. :)

Másnap délben indulni készültem, hogy egy jót reggelizzek valahol és elinduljak második felfedező utamra, de házigazdám meghívott egy serranoi sonkás paradicsomos toastos-facsartnarancsos-tejeskávés reggelire, amit a napsütésben fogyasztottunk el a lakás hatalmas teraszán, kilátással a hegyekre: hát ennek nem tudtam ellenállni :). A belépőjegyem délután 4-re szólt az Alhambra-ba, és felajánlotta, hogy addig eljön velem és megmutatja Granada egyik legszebb kerültét, az Albayzint. Nagy különbség van azért abban, ha az ember egy útikönyvvel, kamerával és térképpel a kezében próbál manőverezni vagy ha átadhatja magát a hely szépségének és egy helyi történeteit hallgatva, az ő útvonalát követve élvezheti a városnézést. Végre szép idő volt, hatalmasat sétáltunk, sztorizott, megmutatta a legfontosabb látnivalókat. Ami itt kihagyhatatlan, az a Szent-Miklós kilátó (Mirador San Nicolas). Innen fantasztikus panorámában gyönyörködhetünk, mely magában foglalja a Sierra Nevada havas csúcsait (ez Spanyolország legmagasabb hegysége), az Alhambra-t és az azt körülvevő kerteket, és persze a fél várost.

Délután aztán elbúcsúztam szállásadómtól és egyedül folytattam az utat fel a La Sabika néven ismert domb tetején elnyúló, a tündérmesék világát idéző Alhambra-ba. A "Vörös Palota" leginkább belső díszítéséről és falfestményeiről híres, de a zegzugos udvarok, az épületeket visszatükröző medencék, a mediterrán kertek, a pálmák és örökzöldek, az egymásba szövődő árkádok egyedülálló együttese is fantasztikus látványt nyújt. Lenyűgözően szép arab (mór) építészeti csoda, melyhez egy hatalmas "kert" csatlakozik, a Generlife. Erősen ajánlott, hogy elővételben vegyük meg a belépőt, ez például itt tehető meg: http://www.servicaixa.com/nav/landings/es/mucho_mas/alhambra/alhambra.html. Az interneten vett jegyekhez automaták vannak elhelyezve a kijáratnál, ahol bankkártyánkkal azonosíthatjuk magunkat és pillanatokon belül megkapjuk a jegyet, hosszabb sorban állás nélkül. A palotában két órát tartózkodhatunk, de az azt körülvevő kertekben még kettőt. Érdemes minden percét kihasználni!

Az estét a szintén a városban tartózkodó, a képzésen megismert önkéntesekkel töltöttem, akikkel véletlenül futottam össze, de vacsi után hazamentem, hogy kipihenjem a nap fáradalmait. Másnap reggel még bementem a városba egy utolsó sétára és egy isteni bocadillo-s, tejeskávés reggelire, majd sok kilónyi csomagot húzva magam után Malaga, majd Terrassa felé vettem az utat. 10 nap kaland, új ismerősök a világ minden részéről, sok-sok különböző szemlélet, gyönyörű helyek, tanulás ...

Andalusia #4: Seminario de Evaluación Intermedia...

Hétfő este: nagy találkozások a malagai vonatállomáson. Otthon és már itt megismert önkéntestársak Spanyolország minden részéről, ismerős és ismeretlen arcok. Kisebb csúszással (spanyol idő szerint) a fele résztvevővel a fedélzeten busszal elindulunk Mollinaba, ahol 4 éj és 3 szuper intenzív közösen töltött nap várt ránk, és semmi más dolgunk nem volt, mint megenni a zseniális ételt, amit naponta ötször elénk raktak, aktívan részt venni a tréningeken, összeszedni minden spanyol tudásunkat és kreatívnak lenni. Ezek senkinek sem okozhattak gondot, így egyértelmű volt a hét sikere! A szervezés előtt pedig le a kalappal!!!

Mollina még Malaga tartományhoz tartozik, a várostól kb. 40 percre fekszik északi irányban. Egy faluról van szó, ahol a családi házakon és a kocsmán kívül semmi sincs. Leszámítva persze az ifjúsági szállót, ahol laktunk. Állítólag itt akkor van élet, amikor "mi" itt vagyunk... vagyis amikor évente párszor megtartják ezt a tréninget :) gondolom, hogy örült a kocsmás mint majom a farkának ;)

Az érkezés estéjén a szállás elfoglalása és a vacsora után betereltek minket egy nagy terembe, ahol bemutatkoztak a szerzők: a nemzeti iroda, a trénerek, vagyis a team, akik arról gondoskodtak, hogy ezekben a napokban semmiben sem szenvedjünk hiányt :) Végül 98-an érkeztünk (párak kihulltak betegségben) és köztük egyértelműen kiemelkedett a magyar csapat:
- végre újra találkoztam Babbal, aki Santanderben önkéntes és nagyon csípem a búráját; csak a blogját frissíthetné végre, hogy nevethessek egy jót :)
- ott volt Andi, akivel már együtt töltöttünk egy nagyon kellemes malagai napot és aki saját maga által készített házikolbásszal, jó tokaji révén saját Szomorodnival és egy szuper erős pálinkával érkezett... mert mi magyarok tudunk élni! :D
- Györgyi, aki Murciában lakik, őt is Hajdúszoboszlóról ismerem, visszafogott, nagyon kedves lány,
- valamint Levi és Zoli, akik picit később érkeztek Spanyolországba mint mi, velük nem találkoztunk az indulási tréningen. Levi Granadához közel lakik és már teljesen átszellemült az andalúz életérzésnek, nagyon jól beszéli a déli nyelvet :). Zoli Valenciából érkezett, szegény mély vízbe lett dobva a spanyol nyelvvel 2 hónap ittlét után, de ügyesen állta a helyzetet!

A tréning alatt - vagy nem is tudom minek nevezzem, mert ezt már a kezdetek kezdetén leszögezték, hogy ez nem egy kurzus, hanem értékelés (evaulación) - csoportokba voltunk osztva. Jó magam a fehérbe kerültem és szerény véleményem szerint, az egyik legjobba :)! Kifogtunk egy zseniális trénert, egy olasz fiút, aki nagyon megtalálta velünk a közös hangot, végig gyakorlatias és pörgős volt. A napok menete így nézett ki: fél 9-től reggeli, fél 10-től tréning majd kávészünet, tréning, fél 2-kor ebéd, tréning, uzsonna, tréning, vacsora és a nap legjobb része: a különböző témájú esti mulatság.

Nem tudom pontosan felidézni, hogy mik történtek a különböző szekciók alatt, mert már összemosódnak az élmények, de megpróbálom összefoglalni.

1. nap
Először mindenkinek be kellett mutatnia saját projektjét: le kellett rajzolni, hogy mit csinálunk a munkánk során, mi tette a legnagyobb hatást ránk, milyen nehézségekkel néztünk/nézünk szembe, mire fogom tudni használni a jövőmben az itt megszerzett tapasztalatokat és mire szolgál számomra az Európai Önkéntes Szolgálat? Majd egyesével mindenki kiállt és elmagyarázta saját projektjét. Nagyon érdekes volt hallgatni, hogy ki-mivel foglalkozik, milyen gondokkal küzd, mi az ami nagyon jól megy és mi az ami kevésbé. Ez egyfajta összehasonlítás és visszajelzés is volt nekünk, szerintem valahol mindenki elhelyezte egy skálán a fejében, hogy akkor most az én projektem mennyire is klassz vagy éppen mennyire vagyok a többiekhez képest kedvezőtlen helyzetben. Ugyanakkor el kellett gondolkodnunk saját munkánkról, amit nem mindig teszünk meg ebben a formában, legalábbis nem tudatosan és összeszedetten. Annak átadása másoknak (akiket még alig ismerünk), amit nap mint nap megélünk pedig különösen izgalmas feladat! Aztán arról gondolkodtunk, hogy mennyire vagyunk elégedettek a projektünkkel 4 aspektusból nézve: a tevékenységünk (munka), az ellátás (zsebpénz), a tutor és a nyelvtanfolyam tekintetében. Persze mindent kreatív módon, felhőcskékkel meg napocskákkal kellett jeleznünk; majd meg kellett mondani, hogy "hány fokos a projektünk" egy 0-30 Celsiusos skálán, vagyis összességében mennyire érezzük jól magunkat benne. Mindent hosszasan kibeszéltünk, mindenki beszámolt a problémáiról, vagy éppen arról, hogy nincs semmi problémája és nagyon elégedett mindennel. Ezután pár fős csoportokban beszéltünk a fenti 4 összetevőről és megpróbáltunk tanácsokat adni egymásnak, milyen úton lehetne orvosolni a fennálló nehézségeket, akiknél vannak.
Aznap este "Noche Culturcreativa" (kultúrkreatív est) néven be kellett mutatnunk saját autonóm közösségünket a többieknek valamilyen előadás formájában. Összegyűltünk mi is "katalánok", és összedobtunk egy egyveleget Katalóniáról, volt benne "Sardana" (katalán nemzeti tánc), castellers (erről lelkes olvasóimnak nem kell beszámolnom :), karácsonyi CagaTio mondóka, a Barcelona Futball Club himnusza stb... Nagyon vicces volt az egész este és az előadások után, hogy nehogy éhesen menjünk aludni, megkóstolhattunk egy csomó a régiókra jellemző ételt... :)

2.nap
A másnap reggelt "érzékeink felébresztésével", egyfajta meditációval kezdtük :) Amikor beléptünk a csoporttal a terembe, félhomály fogadott minket és lágy zene szólt. Kis csoportokban körbeálltunk asztalokat és becsukott szemmel az ujjunkkal elkezdünk lerajzolni a levegőbe, hogy mi az amire gondolunk és látunk ebben a nyugodt lelkiállapotban. Aztán mindezt grafitceruzával papírra is kellett vetni, végül jött a varázslat: a skicchez adnunk kellett egy színt. A színeket filctollal beszínezett só biztosította, amit előtte kevertünk ki: műanyag poharakba sót tettünk és filctoll végével addig kevergettük, amíg nem lett vette át a filc színét. A sót a képre szórtuk és ujjunkkal ízlésünk szerint elegyengettük. A képünk első színe után asztalt cseréltünk és és a feladat az volt, hogy folytassuk az ott talált képet a különböző színekkel. Miután körbeértünk és visszatértünk a saját alkotásunkhoz, amit ott találtunk, nagyon meglepő volt: saját álomképem például teljesen átváltozott, az eredeti ötlet eltűnt, és egy számomra érthetetlen rajz fogadott, amit már nem éreztem magaménak.
Hogy mi a konzekvencia? Egyrészt, hogy sóval képet rajzolni irtó nagy mulatság és rendkívül kikapcsolja az embert :) Másrészt, hogy ezek alatt az önkéntes szolgálatot teljesítő hónapok alatt nem csak magunk alakítjuk a projektünket, a képbe mások is beleszólnak, hozzátesznek vagy elvesznek. Vannak, akik nem szólnak bele a munkánkba, de támogatnak és segítenek minket és vannak, akik meg akarják változtatni a körülményeket, mert éppen nem tetszik nekik, ahogy mi csináljuk vagy ők másképp csinálnák azt. Vagy valami ilyesmi... :)
Ezt követően jöttek az értékelésen résztvevő tutorok. Az EVS egyik fontos része az tutor vagy mentor, akit azért jelöl ki a szervezet, hogy nyomon kövesse a munkánkat, hozzá fordulhatunk minden ügyes-bajos dolgunkkal. Hogy mennyire működik a gyakorlatban, az gyakran a mentor személyiségének és szabadidejük kérdése: van, akinek a mentora intéz mindent (ő keres lakást az önkéntesnek, nyelvtanfolyamot, az első hetekben bemutatja a munkatársaknak, megszervezi a nyelvoktatást), de van, aki a mentort csak akkor látja, amikor "pénzosztás" van, vagyis amikor az önkéntes megkapja a havi zsebpénzét. Szóval ezen a téren is sok mindenről lehet beszélni, merthogy nekik is ugyanúgy vannak leírt vagy íratlan kötelességeik, ahogy az önkénteseknek. Minden csoporthoz érkezett 2 tutor és a nap hátralevő részében együtt dolgoztunk, problémamegoldó feladatokat végeztünk és beszéltünk egyéb, egyeseknél fennálló problémákról, mint például a lakótársakkal és munkatársakkal való kapcsolat. Jómagam ebben a szekcióban picit unatkoztam :) Az önkéntesek nagy részének ez az első igazi munkatapasztalata, vagy éppen az első élménye a családjuktól külön élni, és az ezzel járó kezdeti nehézségek kezelésének kivesézése (mint például "nem jövök ki a lakótársaimmal" vagy "nem tudom beosztani a pénzem") számomra már nem volt aktuális, megpróbáltam inkább a tanácsadó szerepet ellátni.

Estére végre kicsit kimozdulhattunk a szállásról és busszal elvittek minket egy közeli városba, Antequeraba ahol profi idegenvezető vitt körbe minket. A várost "Andalúzia szíve"-ként emlegetik, mivel félúton fekszik Málaga, Granada, Córdoba, and Seville között. Sajnos esett az eső és már sötét is volt, így nem sokat láttunk belőle.

3.nap
Beszéltünk az informális tanulási formákról és kiveséztük a Youth Pass témakörét. Ez a tanúsítvány az Európai Bizottság Fiatalok Lendületben Program résztvevői számára áll rendelkezésre annak bemutatására, hogy mivel foglalkoztak és mit tanultak a projektjük során. Arra szolgál, hogy az EVS-re is jellemző nem-formális tanulást elismerje az Európai Unióban, továbbá elősegítse annak minél szélesebb körű elismertetését. Az önkéntes a tutorral közösen készíti el, a lényeg a folyamatosságon van, vagyis nem elég a projekt végén arról gondolkodni, hogy miben is fejlődtünk, hiszen a tanulási folyamat minden szakasza fontos lehet. Véleményem szerint ez elvben nagyon jó dolog, hiszen tudatosan el kell gondolkodnunk, mi az amit tanultunk, elsajátítottunk a munkánk és a mindennapi élet során; ugyanakkor a gyakorlatban nem hiszem, hogy Magyarországon bármely munkáltató tudná, hogy miről van szó, amikor az önéletrajzomban beleteszem, hogy "Youth Pass"-szal rendelkezem... hosszú út vezet még odáig, ha egyáltalán...
A délután során információkat gyűjthettünk arról, hogy milyen lehetőségeink vannak az EVS után? Ez sokunknak okoz fejtörést és nagyon nehéz kérdés.

Én a munkámat és a budapesti életemet hagytam ott ezért a külföldi önkéntes élményért cserébe és hazaköltöztem a faluba, ahol felnőttem. Nem volt könnyű döntés, de meghoztam és nagyon örülök neki, hálás vagyok minden percéért. Ennek ellenére nagyon nehéz lesz a folytatás a mai munkaerő piaci helyzetben és annak biztos tudatában, hogy nem tudnék többé visszaülni egy újabb multi vállalat mókuskerekébe és nem tudnék 8 órán keresztül egy monitor előtt ülni és pénzt hajhászni. Vagy ha ez utóbbi, az a pénzhajhászás nem saját magam és cégtulajdonosok érdekében lenne... nem vágyom sokra az életben, nincs szükségem több milliós autóra, még csak lakásra sem, hiszen nem tudhatom hova sodor az élet. Barátokra, családra, jó emberekre, akik körbevesznek és egy értelmes célt szolgáló munkára viszont annál inkább és némi anyagi biztonságra és tartalékra, hogy minél többet láthassak a világból!



Az összes kép itt: http://picasaweb.google.es/evaluacionintermediasve/EvaluacionIntermediaSVEFebrero2010#

A National Agency blogja a félidős képzésekről: http://evaluacionintermediasve.blogspot.com/

Andalusia #3: Malaga

Első benyomásaim Malagáról nem voltak túl pozitívak. A vonatállomás és környéke jelenleg teljesen fel van túrva a metróépítés miatt, így az ide érkezőt háborús állapotok fogadják és ami elképzelés eddig bennünk élt Malagáról, az pillanatok alatt összeomlik e kép láttán. A hostel, amit foglaltam nem volt éppen közel, így buszra szálltam, majd gyalogoltam a célállomásig. Spanyolországban ezekben a hetekben karneválszezon van, mely több napon át tartó jelmezes felvonulások, mulatságok sorozata. Malagán megérkezésemkor a gyerekeké volt a főszerep és tele volt a város főutcája kis batmenekkel meg tündérekkel, nagyon aranyosak voltak! A hostel családias, barátságos volt (fűtés az sajnos nincs). A főnök egy vicces, szimpatikus meleg srác, Maxim, akinek ez a hostel az otthona is egyben és esős napokon néha befészkeli magát a közös tévészobába, kifúrva ezzel a többi fizetős vendéget :) Látszott, hogy nincs főszezon, mert jelezve, hogy nem érzem magam túl jól (kezdtem újra belázasodni), kaptam egy saját bejáratú 4 személyes szobát, ahol tudtam pihenni, így teljesen helyre jöttem a tréning kezdetéig. A konyhában ingyen lehetett fogyasztani teát, kávét, így check-in után rögtön arra vettem utam. Itt ismerkedtem össze egy görög lánnyal, aki pár napja érkezett Malagára Erasmus félévre és lakást keresett. Megkérdeztem ismer-e valami éttermet a közelben, ahol jót és olcsón lehet vacsizni és felajánlotta, hogy velem tart. Úgy alakult, hogy a megbeszélt időre egész sokan lettünk, velünk tartott Maxim és malagai barátai is és célba vettük a város egyik legjobb tapasz bárját, ahol adagonként 2 euróért csigát, garnélarákot, albondigast (húsgolyókat), helyi sajtot adnak...hmmm! Garantáltam nem turistahely! Ugyanezen a téren (Plaza de Merced, Malaga) van egy nagyon kellemes kávézó is ("Café con Libros"-"Kávé könyvekkel"), ahova érdemes betérni.

Hétfő - az EVS értékelő képzésének kezdete. Szerencsére csak estére kellett a vonatállomáson lenni, és a nap is végre kisütött, mikor megérkeztek Andiék Galíciából hosszú vonaton töltött órák után. Andival az indulás előtti képzésről ismerjük egymást. Két szintén nagyon szimpatikus barátnőjével érkezett(Lorraine-Írország, Giedre-Litvánia); a Portugáliával szomszédos Galíciában (Ourense városban) laknak fent az esős és hűvös északon :) Együtt nyakunkban vettük a várost, elvittem őket az előző este felfedezett helyekre, tapasz, tejeskávé, terek, szűk kis utcák, narancsfák, a helyi katedrális... majd irány a tengerpart!



Malagára a képzés után tértünk vissza és az egész hetes esőzést követően délelőtt szerencsénk volt, és kifogtunk pár napos órát. Andi, Györgyi és egy török lány, Umran úgy döntöttek, hogy ők is maradnak egy napot, volt is hely a már jól bevált hostelben, így nem maradtam társaság nélkül :) Együtt megmásztuk a Gibralfaro-dombot, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tengerre és a városra, majd délután rázendített az eső, így maradt a Café con Libros, majd Picasso szülőháza és a Picasso Múzeum, ahol a művész több mint 200 alkotása tekinthető meg. Másnap egy kellemes közös házi szalámis reggeli után (drága Andi, ezer hála!!!) felszálltam a Granadába tartó buszra.

Andalusia #2: Córdoba

Katalán szavak, Terrassa. Itt vagyok újra, ugyanabban az országban, mégis annyira más itt, mint Andalúziában. Hihetetlen ez az ország a maga autonóm közösségeivel, mindnek megvan a maga szokása, gasztronómiai sajátossága, földrajzi természete... Andalúzia számomra végérvényesen nagy szerelem lett, még ebben a többnyire esős, nem túl kellemes időben is, ami rám várt.

Ahogy arra számítottam, nagyon intenzív 10 napon vagyok túl, nem is a programok zsúfoltsága, sokkal inkább a sok élmény és benyomás miatt ami az elmúlt 10 napban ért.

Córdobába egy napfényes, kellemesen meleg szombat délután érkeztem (ez volt az egyetlen eső mentes nap utam során). Barcelonából 4 és fél óra alatt értem ide vonattal (AVE), mely átszeli az Ibériai-félsziget fantasztikus tájait gyakran 300 km/h-s sebességgel. Fura, de ma már sokkal gyorsabb és olcsóbb ha vonat helyett valamelyik fapados légitársaságot választjuk; én mégis nagyon örülök, hogy vonattal utazhattam. Számomra sokkal több élményt nyújtanak a hegyek, patakok, olajbogyófák sokasága, apró házikók és a természet minden apró részlete, mint a hófehér felhőpárnák egy gép teste alatt. Az út során társaságom is akadt, egy kezdetben még szimpatikus, később aztán terhessé vált útitárs, aki az asztrológia és a varázslás nagy szerelmese. Így alakult, miután elárultam neki a születési dátumomat, az úton rendesen ki lett elemezve a személyiségem :)

A város vonatállomásán Paco várt rám. Neki köszönhetem, hogy életem első "couchsurfing"* élménye nagyon pozitív volt! Paco zseniális idegenvezető, szakmáját illetőleg pszichológusból átigazolt spanyol nyelvtanár, aki az elmúlt 6 évet külföldön töltötte. Kiválóan beszél angolul, olaszul, litvánul és valamelyest a hindi nyelv is ráragadt: októberben tért vissza egyéves indiai útjáról, ahol Új-Delhiben dolgozott egy nyelviskolában. Visszaköltözött szüleihez, mert eredeti tervei akkori litván barátnőjével sajnos másképp alakultak és jelenleg megpróbál szülővárosában állást találni eredeti szakmájában, mely a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetet tekintve sajnos egyelőre nem sikerült, így újabb külföldi úton gondolkozik. Sok közös volt bennünk, ő is volt EVS önkéntes, ráadásul nagyon hasonló területen; a Leonardo programot pedig Litvániában csinálta.

Córdoba egy nap alatt könnyen bejárható, ennek ellenére érdemes több időt itt tölteni, hogy igazán át tudjuk érezni a város hangulatát. A város kihagyhatatlan látványossága a Mezquita, egy sok évszázadon át fontos szerepet játszó iszlám mecset, melyet a 16. században keresztény székesegyházzá alakítottak, így jelenlegi állapotában a két vallás egymás mellett létezésének fantasztikus szimbóluma. A belépésért elég borsos árat kérnek, 8 euró felnőtteknek, ennek ellenére nem szabad kihagyni! Ezt követően a zsidó negyedben sétáltunk, mely szűk kis utcák labirintusa, a fehérre meszelt házak ablakaiban virágládákkal, kovácsoltvas kapukkal. Bepillanthatunk - vagy ha nyitva találjuk, be is mehetünk - a patiókba, belső udvarokba, mely ebben az évszakban még csak sejteti, hogy itt tavasszal milyen gyönyörű színekben fog pompázni minden! Bejártuk még a Római hidat és környékét, megnéztük a főteret és sötétedésig sétáltunk, miután egy tapasz bárban pihentük ki a városnézés fáradalmait. Sajnos az estére belázasodtam és nem számoltam a nappali és az éjszakai hőmérséklet közti nagy differenciával sem, így lázcsillapítókkal folytattam a tapasztúrát. Az egyik bárban találkoztunk egy brit sráccal, aki angolt tanít Cordobában - a spanyolok nyelvtudását hallva ez az a szakma, amire mindig lesz kereslet itt, főleg, ha anyanyelvű az illető - elmondása szerint a válság óta megsokszorozódott az idegen nyelveket beszélni kívánó, főleg fiatal spanyolok száma. Később találkoztunk a városban tartózkodó még két amerikai Couchsurfing-essel, és ez az angol végre zene volt füleimnek a sok "Spanglish" (spanish english) után.



Másnap reggel szerencsére sokáig aludhattam. Egész éjszaka lázam volt, de Paco anyukájának isteni vasárnapi menüje helyre tett és délutánra sokkal jobb közérzettel szálltam fel a Malagába tartó vonatra :)

*Couchsurfing: ez a 2004-ben létrehozott közösségi oldal ma már 1.6 millió taggal büszkélkedik, akik szállást - olykor idegenvezetést nyújtanak egymásnak. Főleg fiatalok használják (az átlagéletkor 27 év), de akad hetven év feletti "szörfös" is :) Célja több, mint az ingyen szállás! Nagy találkozásoknak, tapasztalatcserének és akár több idegen nyelv gyakorlásának enged teret! Mindenkinek ajánlom kipróbálásra! www.couchsurfing.com

Happy! :)

4 hónap után végre megoldódott ez is: van nyelvtanfolyamom, melyet az egyesület finanszíroz (16 euro/szemszter). Számomra hihetetlen, hogy 4 hónapig csak panaszkodtak, hogy a helyi önkormányzat nyelviskolájában nincs hely és magam is többször ott voltam és folyamatosan kérdeztem, hátha... Már mindenki tudott a szervezetnél a problémáról, de senki sem tudta a megoldást (magán sulira nincs pénzük).

Szerdán találkoztam egyik helyi barátommal és meséltem neki erről, erre ő másnap felhívta az önkormányzatot és megkérdezte, hol tanulhatna külföldi ismerőse kvázi ingyen spanyolul, erre ők megadtak neki egy csomó telefonszámot. Körbehívta őket és kiderült, hogy még vagy 5 helyen Terrassaban ugyanilyen felnőttoktatási állami intézmény. Majd az egyik suliban közölték vele, hogy ha ma este elmegyek és beszélek a tanárral, akár kezdhetek is holnap. Így történt, hogy a projektem felénél, nem a szervezet, hanem egy jó szándékú ismerős megoldotta ezt az égető problémát 24 óra leforgása alatt... ezek után csak azt nem tudom, hogy mit csináltak a többiek, hiszen ők is itt laknak, ha komolyan vették volna, hogy szükségem van nyelvoktatásra, akkor már rég lettek volna óráim, ahogy az a szerződésemben is benne van!

Összepakoltam, ma délután még dolgozom, aztán holnap reggel irány Andalusia! :)
Süt a nap, kellemes-tavaszias szél fúj, 15 fok van és nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek!

Andalusia #1: planning

Az elmúlt egy hétben összeállt a terv, megtörténtek az előkészületek és már csak a megvalósítás hiányzik. Hiába, ha egyedül utazik az ember, minden dupla annyi időt vesz igénybe, mindent többszörösen utána kell járni és jobb híján csak magunkkal tudjuk a dolgokat megvitatni: jó-e ha ezzel a vonattal és ekkor utazok, nincs-e valami jobb opció; hol aludjak, mettől-meddig; mit nézzek meg, elég-e az az egy nap a városnézésre stb... ezek a gondolatok bolyongtak a fejemben, aztán valahol elkezdtem és már csak pakolni kell: szombat reggel indulok Andalúziába!

Az út fő célja az EVS ún. félidős (midterm) tréningje... ami biztosan nagy buli lesz, 140 résztvevő, állítólag szuper diákszállás kiváló konyhával, sok-sok új-régi ismerős, tanulás egymástól és magunkról. Értékeljük az eddigi munkánkat, megnézzük honnan hova jutottunk és új célokat tűzünk ki. Valahogy így képzelem. Persze ezek az alapok, a dolog munka része, de ez mellett ez a 4 nap fő célja, hogy jól érezzük magunkat. Nekem menni fog!

A terv jelenleg a következő:

Február 6 (szombat): indulás reggel 10:20-kor Barcelonaból, érkezés Cordobába 14:55-kor egy extra gyors vonattal, mely keresztül szeli Spanyolországot Lleida-Zaragoza-Madrid útvonalon. Itt várni fog a vonatállomáson egy fiú, akire couchsurfingen bukkantam rá -erről a weboldalról majd később, a családjával lakik és aznap náluk alszom.

Február 7 (vasárnap): délután Cordoba->Malaga, egy éjszaka egy belvárosi hostelben.

Február 8 (hétfő): délelőtt városnézés Malagában, majd délután el kezdenek érkezni a többiek is és ha minden jól alakul ekkor már együtt kávézunk a hajdúszoboszlói indulás előtti tréningen megismert önkéntesekkel. Este fél 8-kor felvesznek minket a vonatállomásról és irány a tréning helyszíne: Mollina

Február 8-12: Seminario de Evaluación Intermedia :)

Február 12 (péntek): reggeli után vissza Malaga, újabb városnéző túra, egy éj hostel

Február 13 (szombat): Délben átbuszozok Granadaba! Ez az út legizgalmasabb és leginkább várt célállomása! 2 éjszaka couchsurfing, Alhambra, Generalife díszkert, kilátás a Sierra Nevada hegyeire, egy hatalmas katedrális és még sok minden más.

Február 15 (hétfő): Granada->Malaga->Barcelona->Terrassa: 10 óra utazás, majd éjfél körül minden bizonnyal hullafáradtan, hazaérkezem.

Alig várom, hogy feltöltsem ezt a forgatókönyvet minél jobb élményekkel!
Hamarosan jelentkezem! :)