2010. május 29., szombat
25.
Hogy pozitív dolgokról is szó essék, itt volt a szülinapom és nagyszerűen telt. Két éve, amikor az Erasmusos barátaimmal Dániában ünnepeltem összevonva hármónk szülinapját, nagyon jól éreztem magam. Idén Spanyolországban azt gondoltam, hogy nem lesz igazán társaságom, bulizni nem járok, mert itt nem szeretek, így a szombatot egy Vörös Keresztes a délutánba nyúló tanfolyam után otthon töltöttem és töprengtem a dolgaimon. Nem hívtam át senkit. Vasárnap viszont a szombati uszodába járó Vörös Keresztes csapat kirángatott a lakásból, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Reggel készítettem egy hatalmas 6 tojásos krumplis omlettet és 10 órakor több kocsival elindultunk a hegyekbe, egy piknikezőknek kialakított helyszínre. A spanyoloknál nagyon népszerű a vasárnapot az egész családdal vagy baráti társasággal a hegyekben vagy a tengerparton tölteni, miközben sül a hús, fogynak a sörök, a gyerekek együtt játszanak, a felnőttek beszélgetnek - az üvöltöznek szó talán helyénvalóbb. Az elfoglalható helyek 1-1 kialakított helyszínen (ahol padok, székék, grillek vannak)limitált, így 10 óra körül már-már harcolni kell a helyekért. Szépen lassan mindenki megérkezett, dálutánra kész lettek a húsok, megebédeltünk, majd a bővös szám visszatért és desszertként előkerült 3 születésnapi torta a májusi ünnepelteknek, köztük az egyik egy 25-ös számmal, nekem címezve. Aztán felcsendült a "Boldog szülinapot, Boldog szülinapot..." magyarul, páran megtanulták és elénekelték nekem. Nagyon meghatódtam, erre végképp nem számítottam! Így alakult, hogy fantasztikus emberekkel tölthettem a múlt vasárnapot. Persze hiányoztak a szüleim, az ikertesóm és a magyarországi barátaim, akiket mindennél jobban szeretek!!!
2010. május 27., csütörtök
I am back! :)
Réges-rég nem írtam és ez így már nem mehet tovább ;) Eltelt egy hónap és hogy miről szólt a május, most megosztom veletek.
Nem voltam éppen jó formában. Kezdődött ez azzal, hogy felvettek egy nagyon színvonalas budapesti egyetem egy éves, intenzív mester szakára, miután sikerült jó eredménnyel átmenni az összes kritériumon és a felvételin. Már annyira beleéltem magam, hogy szinte rögeszmémmé vált és igazán hittem benne, hogy szeptembertől ott tanulhatok. Csakhogy az ösztöndíjasok körébe nem kerültem be, így lehetetlenné vált a továbbtanulásom. A hír eléggé rosszul érintett, de elkezdtem másképp értékelni a dolgot, és tudom, hogy eljön majd az én időm, amikor azt tanulhatom, amit szeretnék. Egyszerűen türelmesnek kell lennem és szemfülesnek a további ösztöndíj lehetőségeket illetően. Na és persze legyünk realisták, ideje pénzt gyűjtenem.
Aztán sokat gondolkoztam a projektemről, hogy megéri-e így, ilyen feltételekkel önkéntesként dolgozom egy nyugat-európai árszínvonalú országban. Történt ugyanis, hogy spanyol koordináló szervezem sok ezer euros deficitbe került és nem tudja kifizetni a lakbérünket és zsebpénzünket sem. Az áprilist a hónap végén valahogy megadták saját pénzükből (sokszori könyörgésre), de a májusról sajnos rossz hírek vannak. Az egyik önkéntes fiú jövő héten hazamegy, mert saját pénzéből már nem futja az itteni élet finanszírozása. Átfutott nekem is a fejemen, hogy jobb lenne- az egészet feladni és innentől kezdve kizárólag a munkakeresésre koncentrálni. Tudom, hogy az önkéntes programok között az Európai Önkéntes Szolgálatot kivételesnek számít abban, hogy az önkéntesnek zsebpénzt és szállást biztosít. Mi ezekkel a feltételekkel hagytuk ott előző munkahelyeinket, saját hazánkat. Tettük ezt azért, mert még nincs lehetőségünk másképp önkéntes munkát végezni külföldön és ez a program (ha korrekten működik a szervezeted), lehetőséget biztosít a hozzánk hasonló fiataloknak. Csakhogy, ha a feltételek megváltoznak és tényleg a saját megélhetésünk (étkezésünk, lakásunk) sem megoldott és a fogadó ország koordináló szervezetének dolgozóit ez mit sem érdekli, akkor elgondolkodik az ember, hogy megéri-e ezt az állandó idegeskedést a munkánk.
Summa summarum, munkakeresésbe kezdtem. Az Eurostat május végi adati szerint Spanyolországban májusban 4.142.425 fő volt munkanélküli státuszban, vagyis a ráta közel 20%-os. A Zapatero kormány megszorító intézkedései tovább borzolják a kedélyeket, a közszféra dolgozói sztrájkra készülnek, de a hamarosan életbe lépő intézkedések a várandós anyákat és a nyugdíjasokat érinti a legrosszabbul.
Európai Uniós állampolgárként ugyanazok a munkavállalói jogok illetnek meg, mint a spanyolokat. A munkanélküli központ viszont csak akkor regisztrál és nyújt további segítséget, ha rendelkezünk spanyol személyi számmal, melyet a helyi rendőrséget lehet beszerezni 10 euro befizetése után és fontos, hogy legyen helyi bejelentett lakcímünk. Az iroda 8 órakor nyit. Amikor én mentem, fél 8-kor már kígyózó sor állt, benne mindenféle emberrel, spanyolokkal és bevándorlókkal, hijabot (muszlim fejkendőt) viselő anyákkal és velük tartó gyerekeikkel. Ez a kép egészen megdöbbentett. Sokan csak a faliújságra frissen kitett álláshirdetésekért és meghirdetett ingyenes képzésekért mentek, sokan jöttek tanácsadásra és bizonyára sok volt a frissen munkanélkülivé vált felnőtt is. A regisztráció során már el lehet beszélgetni egy ügyintézővel, aki kikérdezett, hogy nagyjából milyen munkát szeretnék végezni, rögzítette a szakképzettségemet (javasolta a diplomám spanyol nyelve történő lefordíttatását) és kaptam egy újabb időpontot egy oktatási tanácsadóhoz vagy mihez, aki majd elmagyarázza nekem, hogy milyen lehetőségeim vannak ingyen spanyol főiskolán, illetve egyetemen tanulni.
Ezen kívül van még legalább 3 önkormányzati fenntartású intézmény, aki mintegy állásbörze működik és a náluk regisztrált munkakeresőknek biztosít szolgáltatásokat. Az érintettek nagy száma miatt ide másfél hónap múlva kaptam időpontot, ekkor tudnék egy tanácsadóval személyesen beszélni. Máshoz, egy ifjúsági központban szerencsésebb voltam, itt már kétszer találkoztam egy hasonló tanácsadóval, aki átíratta velem az önéletrajzomat a helyi standardnak megfelelően, elmondta, hol és hogyan keressek és feltesz majd egy belső állásbörzésre is. Személyesen elmentem az összes helyi munkaerő-kölcsönző céghez is, az önéletrajzom nagyon tetszett nekik, de a "majd szólunk" és "majd meglátjuk" válasszal be kellett érnem. Voltam egy a katalán cégeket támogató, szintén önkormányzati szervezetnél, akiknek ugyancsak van HR részlege és folyamatosan keresnek ezeknek a cégeknek szakképzett munkaerőt. Itt az a választ kaptam, hogy sajnos most túl sokan keresnek állást és már csak azt vállalják, hogy regisztrálhatok a honlapjukon és ha akad számomra megfelelő ajánlat, keresni fognak. Hát ilyet már hallottunk...
A munkakeresés legnépszerűbb formája persze az internetes álláshirdetések. A spanyol oldalakra az a jellemző, hogy nem egyszerűen feltöltöd a saját önéletrajzodat, hanem addig nem enged hozzáférést az állásajánlatokhoz, amíg nem regisztrálsz és töltesz ki minden adatot tanulmányaidról, előző munkahelyeidről, nyelv-és informatikai ismereteidről. Ez nem éppen egyszerű, mert pl. a munkahelyeknél a saját kialakított kategóriáik szerint kell például megadnod a cég profilját, a szektort, stb és nem kis türelem kell hozzá, hogy végigjuss a lépéseken. A végére összeáll saját önéletrajzod és nekifoghatsz a pályázásnak. Ez elvileg nagyon szuperül működik, a gyakorlatban rálátsz, hogy hányan pályáztak már egy adott pozícióra és amikor ott áll a szám, hogy "214", meg "186", de legyen csak "49", akkor elgondolkodsz, hogy érdemes-e még a motivációdat taglaló levelet gyártani és ikszedik jelentkezőként egy interjúért kapálózni. Merthogy én próbáltam, nem egyet, nem kettőt, hanem már vagy százat. Az eredmény: egy telefonhívás SEM.
Nem voltam éppen jó formában. Kezdődött ez azzal, hogy felvettek egy nagyon színvonalas budapesti egyetem egy éves, intenzív mester szakára, miután sikerült jó eredménnyel átmenni az összes kritériumon és a felvételin. Már annyira beleéltem magam, hogy szinte rögeszmémmé vált és igazán hittem benne, hogy szeptembertől ott tanulhatok. Csakhogy az ösztöndíjasok körébe nem kerültem be, így lehetetlenné vált a továbbtanulásom. A hír eléggé rosszul érintett, de elkezdtem másképp értékelni a dolgot, és tudom, hogy eljön majd az én időm, amikor azt tanulhatom, amit szeretnék. Egyszerűen türelmesnek kell lennem és szemfülesnek a további ösztöndíj lehetőségeket illetően. Na és persze legyünk realisták, ideje pénzt gyűjtenem.
Aztán sokat gondolkoztam a projektemről, hogy megéri-e így, ilyen feltételekkel önkéntesként dolgozom egy nyugat-európai árszínvonalú országban. Történt ugyanis, hogy spanyol koordináló szervezem sok ezer euros deficitbe került és nem tudja kifizetni a lakbérünket és zsebpénzünket sem. Az áprilist a hónap végén valahogy megadták saját pénzükből (sokszori könyörgésre), de a májusról sajnos rossz hírek vannak. Az egyik önkéntes fiú jövő héten hazamegy, mert saját pénzéből már nem futja az itteni élet finanszírozása. Átfutott nekem is a fejemen, hogy jobb lenne- az egészet feladni és innentől kezdve kizárólag a munkakeresésre koncentrálni. Tudom, hogy az önkéntes programok között az Európai Önkéntes Szolgálatot kivételesnek számít abban, hogy az önkéntesnek zsebpénzt és szállást biztosít. Mi ezekkel a feltételekkel hagytuk ott előző munkahelyeinket, saját hazánkat. Tettük ezt azért, mert még nincs lehetőségünk másképp önkéntes munkát végezni külföldön és ez a program (ha korrekten működik a szervezeted), lehetőséget biztosít a hozzánk hasonló fiataloknak. Csakhogy, ha a feltételek megváltoznak és tényleg a saját megélhetésünk (étkezésünk, lakásunk) sem megoldott és a fogadó ország koordináló szervezetének dolgozóit ez mit sem érdekli, akkor elgondolkodik az ember, hogy megéri-e ezt az állandó idegeskedést a munkánk.
Summa summarum, munkakeresésbe kezdtem. Az Eurostat május végi adati szerint Spanyolországban májusban 4.142.425 fő volt munkanélküli státuszban, vagyis a ráta közel 20%-os. A Zapatero kormány megszorító intézkedései tovább borzolják a kedélyeket, a közszféra dolgozói sztrájkra készülnek, de a hamarosan életbe lépő intézkedések a várandós anyákat és a nyugdíjasokat érinti a legrosszabbul.
Európai Uniós állampolgárként ugyanazok a munkavállalói jogok illetnek meg, mint a spanyolokat. A munkanélküli központ viszont csak akkor regisztrál és nyújt további segítséget, ha rendelkezünk spanyol személyi számmal, melyet a helyi rendőrséget lehet beszerezni 10 euro befizetése után és fontos, hogy legyen helyi bejelentett lakcímünk. Az iroda 8 órakor nyit. Amikor én mentem, fél 8-kor már kígyózó sor állt, benne mindenféle emberrel, spanyolokkal és bevándorlókkal, hijabot (muszlim fejkendőt) viselő anyákkal és velük tartó gyerekeikkel. Ez a kép egészen megdöbbentett. Sokan csak a faliújságra frissen kitett álláshirdetésekért és meghirdetett ingyenes képzésekért mentek, sokan jöttek tanácsadásra és bizonyára sok volt a frissen munkanélkülivé vált felnőtt is. A regisztráció során már el lehet beszélgetni egy ügyintézővel, aki kikérdezett, hogy nagyjából milyen munkát szeretnék végezni, rögzítette a szakképzettségemet (javasolta a diplomám spanyol nyelve történő lefordíttatását) és kaptam egy újabb időpontot egy oktatási tanácsadóhoz vagy mihez, aki majd elmagyarázza nekem, hogy milyen lehetőségeim vannak ingyen spanyol főiskolán, illetve egyetemen tanulni.
Ezen kívül van még legalább 3 önkormányzati fenntartású intézmény, aki mintegy állásbörze működik és a náluk regisztrált munkakeresőknek biztosít szolgáltatásokat. Az érintettek nagy száma miatt ide másfél hónap múlva kaptam időpontot, ekkor tudnék egy tanácsadóval személyesen beszélni. Máshoz, egy ifjúsági központban szerencsésebb voltam, itt már kétszer találkoztam egy hasonló tanácsadóval, aki átíratta velem az önéletrajzomat a helyi standardnak megfelelően, elmondta, hol és hogyan keressek és feltesz majd egy belső állásbörzésre is. Személyesen elmentem az összes helyi munkaerő-kölcsönző céghez is, az önéletrajzom nagyon tetszett nekik, de a "majd szólunk" és "majd meglátjuk" válasszal be kellett érnem. Voltam egy a katalán cégeket támogató, szintén önkormányzati szervezetnél, akiknek ugyancsak van HR részlege és folyamatosan keresnek ezeknek a cégeknek szakképzett munkaerőt. Itt az a választ kaptam, hogy sajnos most túl sokan keresnek állást és már csak azt vállalják, hogy regisztrálhatok a honlapjukon és ha akad számomra megfelelő ajánlat, keresni fognak. Hát ilyet már hallottunk...
A munkakeresés legnépszerűbb formája persze az internetes álláshirdetések. A spanyol oldalakra az a jellemző, hogy nem egyszerűen feltöltöd a saját önéletrajzodat, hanem addig nem enged hozzáférést az állásajánlatokhoz, amíg nem regisztrálsz és töltesz ki minden adatot tanulmányaidról, előző munkahelyeidről, nyelv-és informatikai ismereteidről. Ez nem éppen egyszerű, mert pl. a munkahelyeknél a saját kialakított kategóriáik szerint kell például megadnod a cég profilját, a szektort, stb és nem kis türelem kell hozzá, hogy végigjuss a lépéseken. A végére összeáll saját önéletrajzod és nekifoghatsz a pályázásnak. Ez elvileg nagyon szuperül működik, a gyakorlatban rálátsz, hogy hányan pályáztak már egy adott pozícióra és amikor ott áll a szám, hogy "214", meg "186", de legyen csak "49", akkor elgondolkodsz, hogy érdemes-e még a motivációdat taglaló levelet gyártani és ikszedik jelentkezőként egy interjúért kapálózni. Merthogy én próbáltam, nem egyet, nem kettőt, hanem már vagy százat. Az eredmény: egy telefonhívás SEM.
2010. május 3., hétfő
2010. május 2., vasárnap
"A Poem For The Volunteers" by the hand of a great Catalan poet, Miquel Martí i Pol
Autor: Miquel Martí i Pol
Poema para los voluntarios
"Si no podemos retocar los años para convertirlos
en una retahíla llena de maravillada luz,
ni nos es dado detener el tiempo y creer
que el horizonte siempre nos será propicio,
pensemos por lo menos la vida como un ámbito
de claridades posibles, y vamos a vivirla
tan plenamente que por fuerza despierte
ecos inesperados y manifieste
toda su ternura.
De este espacio misterioso y dúctil
como una mano infantil o como un reto
todos somos responsables, y ya es hora
de asumir el esfuerzo y la belleza que contiene
poniendo a prueba sin ninguna reserva
las manos, la voluntad y la mirada,
haciendo vibrar el gesto con determinación,
sintiéndonos desenvueltos y solidarios.
Así deseos, ilusiones y sueños
no nos impedirán el dormir o la esperanza,
y así por el mar tan íntimo del silencio
lejos de tumultos y gritos y proclamas
conquistaremos la plácida armonía
de aquellos que saben verse y amarse
no en su propio gozo, sino en el de los demás."
A Poem For The Volunteers
"If we cannot embellish the years, making of them
full strings of wondrous light
nor have it in our power to put a halt to time and
believe that the horizon will always be propitious to us
let us at least think of life as a place
of possible clarity, and let us live it
fully enough that it be obliged to release
unexpected echoes and to reveal
all of its tenderness.
For this mysterious, ductile space
We are all responsible as if it were
a child's hand or a challenge and it is time
to take on its vigour and beauty
putting our hands, will and insight
to the test, regretting nothing,
doing all we must with determination,
knowing ourselves to be our own, solicitous masters.
So that desires, wishes and dreams
will make us lose neither sleep nor hope,
and so across the intimate sea of silence
far from shouts and declamations and hubbub
we will obtain the placid harmony
of those who know how to love, revelling
not in their own joy, but in that of others."
Poema para los voluntarios
"Si no podemos retocar los años para convertirlos
en una retahíla llena de maravillada luz,
ni nos es dado detener el tiempo y creer
que el horizonte siempre nos será propicio,
pensemos por lo menos la vida como un ámbito
de claridades posibles, y vamos a vivirla
tan plenamente que por fuerza despierte
ecos inesperados y manifieste
toda su ternura.
De este espacio misterioso y dúctil
como una mano infantil o como un reto
todos somos responsables, y ya es hora
de asumir el esfuerzo y la belleza que contiene
poniendo a prueba sin ninguna reserva
las manos, la voluntad y la mirada,
haciendo vibrar el gesto con determinación,
sintiéndonos desenvueltos y solidarios.
Así deseos, ilusiones y sueños
no nos impedirán el dormir o la esperanza,
y así por el mar tan íntimo del silencio
lejos de tumultos y gritos y proclamas
conquistaremos la plácida armonía
de aquellos que saben verse y amarse
no en su propio gozo, sino en el de los demás."
A Poem For The Volunteers
"If we cannot embellish the years, making of them
full strings of wondrous light
nor have it in our power to put a halt to time and
believe that the horizon will always be propitious to us
let us at least think of life as a place
of possible clarity, and let us live it
fully enough that it be obliged to release
unexpected echoes and to reveal
all of its tenderness.
For this mysterious, ductile space
We are all responsible as if it were
a child's hand or a challenge and it is time
to take on its vigour and beauty
putting our hands, will and insight
to the test, regretting nothing,
doing all we must with determination,
knowing ourselves to be our own, solicitous masters.
So that desires, wishes and dreams
will make us lose neither sleep nor hope,
and so across the intimate sea of silence
far from shouts and declamations and hubbub
we will obtain the placid harmony
of those who know how to love, revelling
not in their own joy, but in that of others."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)