2010. július 11., vasárnap

Vall de Núria



Valahol a francia határ előtt, a Pirineusok szívében, Girona tartomány egyik legészakibb részén létezik egy mesebeli hely, melyre az év 365 napjából mindössze 60 napot süt a nap, de akinek sikerül kifogni egy ilyen napot, azt a természet minden létező színe és illata fogadja. Nuria völgyébe látogatásunkkor az ég teljesen tiszta volt, egy felhő sem ült rajta, a 18-20 fok körüli hőmérséklet igazi megkönnyebbülés és felfrissülés volt a júliusi hőségben, a völgyet körülölelő több, mint 2000 m magas hegycsúcsok, a helyenként füves, hófoltos vagy éppen fenyves hegyoldalak nyugalmat és a természet iránti tisztelet ébresztve néztek le ránk. A völgyben jelenleg egy templom áll, amit a 20.század elején adtak át jelenlegi állapotában, majd röviddel ezután kibővítették egy szállodával. Korábban pásztorok menedékhelyeként szolgált (12.sz) és külön kápolnával rendelkezett, de egy 1428-as földrengés mindezt teljesen megsemmisítette. A felújítás több évszázadon át zajlott, végül a 18. században fejeződött be.

A szállodával kibővített épület 202-es szobája Katalónia történelmének útköve, ugyanis 1931-ben itt született meg a Katalán Autonómia Alapszabálya, melyet a Spanyol Köztársaság parlamentje egy évre rá elfogadott, széleskörű autonómiát biztosítva ezzel Katalónia számára. Ezután azonban minden újra elveszett, amikor Franco tábornok megnyerte az 1936-39-es polgárháborút, majd 1939 és 1975 között – a Franco rezsim idején – Katalónia politikai és kulturális elnyomás alatt állt. A templom szentjét, Núria szobját (aki a montserrati szűzhöz hasonlóan fekete bőrű) rögtön a háború kezdetekor kimenekítették az országból, először Franciaországba vitték, majd Svájcban kötött ki, megmentve ezzel a polgárháború rablóitól, pusztítóitól. Végül az 1970-es években került vissza újra eredeti helyére.



A templom-és szállodaegyüttes előtt egy türkizkék tó terül el, melyen csónakázni lehet, bár a tó terjedelme azért nem akkora, hogy ne lehetne azt gyalog körbejárni és megcsodálni. A völgy télen egy síparadicsom lehet, annak teljes infrastruktúrájával, nyáron inkább a kirándulás, a lovaglás és a fűben terülés vonzza a turistákat. A levegő tisztasága a tüdő legmélyéig hatol, a hegyről leérkező, a tóban megpihenő, majd útját tovább folytató zuborgó víztömeg hangja nyugtató zene a füleknek. Szerencsés vagyok, mert ismét megismerhettem egy katalán kincset! És még mennyi minden hátra van!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése